Ezt muszáj leírnom...
Tegnap egy kemény, rohangálós, esős nap után hazafelé indultunk.
Éppen a motorra készültem felülni, amikor szárnycsapkodásokat hallottam a fejem felett. Na de jó, most valóra válik a félelmem, és meglovagol egy denevér... Livi! Emlékszel az ablakos mutatványomra? Arconcsap egy denevér, gondoltam. (Azóta is szakadok a nevetéstől, ha eszembe jut az a cserszegi este. És a rajzod aztán.)
Remegő hangon megkérdeztem, esetleg nincs valami a fejem felett?
Erre a válasz, teljes nyugalommal, "de, egy madár ül a hajadban."
Apaaaaaa????? Azaz micsodaaaaa?????
Egy madár? A hajamban? Mi vagyok én, fa????
Na én mozdulni se mertem, de a madár nem zavartatta magát, nagyon kényelmes hajam lehet... Talán, szűkösebb napokon bérbe adom.
Nem is reppent sehová, úgy kellett levenni a fejemről, és akkor is nyugodt tekintettel, hatalmas szemekkel pislogott. Üdv, új lakótárs!
De inkább megreptettük. Azóta se tudom, merre jár.
Ez volt, Mikszáth után, a magyar leány esete a kismadárral.
Hozzon mindenkinek jószerencsét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése