RÖPTÉBEN...

... hiszen olyan vagyok már, mint egy energiaitalfüggő madár, aki azt se tudja, hova szálljon...

Bár energiaital helyett teát iszom, madár helyett pedig embertestet öltöttem, na de mégis...

Mi is történt az elmúlt napokban...?

Valójában olyan nagyon sok dolog nem, hiszen igyekszem otthon lenni és alkotni, de persze mindig becsúszik valami plusz program. Már kezdek összeesküvés-elméleteket gyártani. 

Csütörtökön, sokadik lépcsőfokként ismét elbuszoztunk a Bevándorlási Hivatalba, és hamarosan megkapjuk a kitasunkat, azaz a tartózkodási engedélyt. Jupiiii! Nemsokára hivatalosan is itt élő mahasiswak leszünk :)

Pénteken és szombaton elég sok időt töltöttem az ISI Galeriben, ahol ma este nyílik kiállítás tizenkét elismert és jelentős indonéz alkotó munkáiból. A tanulók segítenek berendezni a tárlatot, így én is csatlakoztam. Pénteken valójában nem sokat tudtam csinálni, mivel szakemberek éppen egy elefánt életnagyságú szobrát állították össze és mindenféle emelőszerkezetek segítségével a harmadik emelet plafonjára igyekezték rögzíteni... ugyanis onnan fog belógni az első emelet magasságáig. Az garantált, hogy én nem fogok aláállni, mert amilyen a formám, tuti hogy rámesne... van akinek manna, van akinek elefánt jut. 

Szombaton aztán a harmadik emeleten zajló falfestésbe sikerült becsatlakoznom. Az egyik művész kérésére a tanulók saját mottóikat, és a művészetről alkotott gondolataikat írhatták fel a falra. Vissza fogok menni, szótárral, hiszen nem mindenki tudta megosztani velem angolul is. De amiket sikerült megértenem, nagyon értékesek voltak. Ma pedig kíváncsian várom a megnyitót!

Szombaton közben megérkezett Janka és Ádám. Ők is darmasiswasok, turizmust és bahasa-t tanulnak Jakartaban - bár sajnos nagyon ráfáztak Jakartaval, mert nemhogy a város borzasztó, de még oktatni sem oktatják őket. A karácsonyt nálunk fogják tölteni. Már egy picit elkezdtem a ráhangolódást, ugyanis megkezdődött az ajándékbeszerzés. Olyan jó lenne haza is küldeni, de nem tanácsos az indonéz postában bízni állítólag idő és néha kiszállítás tekintetében sem. Úgyhogy, türelem, amíg hazaérek! :)

Janka és Ádám járják a vidéket, amíg mi utolsó napjainkat töltjük a suliban. A héten véget ér a szorgalmi időszak, és kezdődik a holiday season, azaz egy kicsit több idő festeni. De januárban én is nyakamba veszem Indonéziát!