KARÁCSONY

December 26. 

December 26? 

December 26!

Körülbelül ilyen mondatok fogalmazódnak meg bennem, ha a naptárra nézek. Arról nem is beszélve, ha az utcára nézek. Száz ágra süt a nap!

De ez nem újdonság. Mégis, furcsa érzés, tudva azt, hogy otthon mindenki vacog most ha sétálni megy, de miért is menne sétálni, ha karácsonyi sütiket lehet a fenyőfa tövében falatozni?

Ez most nagyon hiányzik.

Tudtam, hogy ez a nap lesz a legnehezebb a kint töltött idő alatt. Meglepő módon, 24-én reggel mégsem keltem ünnepi hangulatban. Talán az idő miatt, vagy nem is tudom. De olyan napnak indult, mint a többi. Reggel elmentünk Jankával, Ádámmal, Adéllal és Anggával reggelizni egy közeli warungba, aztán pedig Faizzal elmotoroztunk a Merapi lábához. Éppen majmokat láttunk futkározni a Kaliurang nevet viselő helyen, amikor megérkezett otthonról a névnapi sms. Anya! Te mit csinálsz kora reggel karácsonykor?! Tessék aludni! De akkor egy kicsit ráéreztem arra, hogy otthon ilyenkor mit is szoktunk csinálni. Délelőtt a névnapom van, délután pedig karácsonyozunk. Testvéremmel feldíszítjük a fát, miközben apa és anya a konyhában serénykedik. Még el sem kezdődött az ünnep, de már lopkodjuk a szaloncukrot. Mert olyan jó! Kis korunkban is mindig kiloptuk a fáról a szaloncukrot és visszacsomagoltuk a papirt, mintha még tele lenne. Ezzel nem kis bosszúságot okoztunk annak, aki következőleg sumákolni szeretett volna, de annyira jó kis csín volt, és hatalmasakat tudunk ezen még most is nevetni. Persze, ma már praktikussági okokból a fa alá is teszünk egy kis tálba szaloncukrot, na de annak nem olyan az íze... muszáj csenni a fáról! Na aztán meg alig várom az este hat órát, amikor vacsizni szoktunk. Halászlé! Jaj de ennék... És a sültek, és a sütik, a saláták. Isten áldja a magyar konyhát! Na meg aztán az ajándékbontás... Vajon mit fog szólni? Vajon tetszik majd neki? Vajon kibírja nevetés nélkül? Vajon... vajon? Imádom. Nekem a karácsony különleges varázzsal bír, mert akkor egy napra együtt van a család, és ha nem is mindig sikerül, de megpróbál kiszakadni a problémákkal teli hétköznapokból, és egységben lenni. Ezt kellene minden nap, de egyelőre még teret adunk a félelmeinknek, a frusztrációknak, a problémáknak. A karácsony olyan, mint egy csoportterápia. Azzal, hogy ünnepi díszbe öltözteted a szíved, valami megmagyarázhatatlan, felejthetetlen élményt adhatsz szeretteidnek. Mindenkinek.

Mindenkinek? Nem, mint kiderült, nem mindenkinek jelenti ugyanazt a karácsony. Persze, ezzel nincs is semmi baj. De sajnos, emiatt nekem az itteni karácsony nagyon nehéz nap volt.

Mikor hazaértünk Kaliurangból, és mikor már Jankáék is hazaértek, elkezdtük főzni a pörköltet. Vettünk hozzá egy kis bornak nevezett lötyit is. Nagyon finom illatok keringtek a levegőben. De közben persze ki-ki eltűnt egy-egy percre, azaz többre, mert beszippantott minket a skype... és az otthoni karácsony. És talán ez is volt az egyik legszebb ajándék, hogy beszélhettem az otthoniakkal, a családommal, Zsuzsival (olyan jó, hogy hívtál, imádlak!)... na meg persze azok a percek, amiket az itteni barátaimmal töltöttünk ünnepi hangulatban. Alidáék nagyon édes kis fenyőfa dekorációt hagytak itt nekünk meglepiként, mikor elutaztak Sulawesire. Annyira jó érzés ránézni! Körbepakolták ajándékokkal, az övéké is várja őket vissza. Adél és Jankáék is nagyon készültek. Ezúton is köszönök mindent, de leginkább azt, hogy együtt lehettünk! Na meg a kis indonéz barátainkkal is, akik annyira kedves lelkesedéssel osztoztak velünk. Bár egy részük muzulmán, ez cseppet sem jelentett akadályt abban, hogy részesei legyenek ennek a napnak. Aztán úgy alakult, hogy a fiúk mégsem mentek el otthonról, aminek nagyon örültem, hogy ők is velünk töltik az estét. Így (majdnem) teljes az itteni családom :) Alidával, Joseffel és Zolival lélekben.
Az idei karácsony tanulsága azonban az volt, hogy csak annak adhatsz, akinek hangolva van a lelke az ünnepre. Akinek nincs karácsony a szívében, azzal nem tudsz ünnepelni. És ez nem vallási kérdés, a muzulmánoknak jól megy :)
A karácsony nem kívül, hanem belül van! Keresztény ünnep, de nekem annál sokkal többet jelent. És kívánom azt, hogy minden ember meg tudja ezt élni, a maga teljességében!

Selamat Natal!
Boldog karácsonyt!