NESZE SEMMI FOGD MEG JÓL

Történetem most a történet hiányával van tele...

Erre a hétre jó sok program ígérkezett, ezzel szemben nagy pikk pakk pukk lett az egészből.

A hét eleje mondjuk mozgalmas volt, mivel elkészítettem életem első szitanyomatát, matricás technikával. Elég macerás és hosszadalmas volt.

Miután megvolt a terv a fejemben, el kellett készítenem minden egyes szín sablonját, vagyis rá kellett rajzoljam a designt öntapadós papírra, majd kivágnom. Ezután a legvilágosabb szín sablonját óvatosan a szitára ragasztottam, papírt tettem alá és határozott mozdulatokkal a festéket végighúztam a szitán. A szita fedetlen felületein a festék kirajzolta a kívánt motívumot. Ezt a folyamatot kellett megismételnem a következő festékrétegekkel. Közben azonban, mivel csak egy szitám van, egy-egy szín között meg kellett tisztítsam a szitát a festéktől és az öntapadós papír ragasztójától - na ez volt a türelemjáték. Majdnem megőszültem. Csak három színt használtam, de két éjszakán keresztül vagdostam, ragasztottam, festékeztem, sikáltam, szárítottam, majd újra sikáltam, újra szárítottam, és kezdtem elölről, háromszor.

A végeredmény nem lett tökéletes, de az enyém :)

A következő technika barátságosabbnak tűnik, mert ott már digitális képpel dolgozunk amit fotó-emulzióval varázsolunk majd a szitára, így nem rontja el a vonalakat a vagdosás tökéletlensége, na meg az öntapadós papír ragasztójától is meg leszek kímélve.

Nature in Us (A természet bennünk él), szitanyomat papíron, 50x45cm, 2012

Na de csütörtöktől szünet volt.

Iszlám újév apropóján hosszú hétvégét kaptunk.

Szuper. Nagy hévvel készültünk a ceremónia megnézésére, erre úgy bekacsintott az esős évszak, hogy elmosott minket, el se tudtunk indulni. Sőt, egy enyhe, perverz mód élvezetesen fájdalmas villámcsapást is kaptam a motoron, amikor kimerészkedtem. De egyelőre nem jelent meg semmi új, természetfeletti erőm, ami azért szívem mélyén valahol csalódás. De jó is lenne villámként cikázni a világban...

Másnap Dóri, aki Malangban tanuló ösztöndíjas, ellátogatott a szünetre ide, közben én már elígérkeztem Diengre, ami egy csodálatos fennsík Közép-Jáván tavakkal, vulkánokkal, teaültetvényekkel, csodagyerekekkel, hindu templomokkal, és még ki tudja mivel. Egyik ismerősöm lakik ott, és Dórival meglátogattuk.. volna. A srác azonban, hogy kedves gimnáziumi történelemtanáromat idézzem, igazi mesebeli figura: hol volt, hol nem volt. Most éppen nem volt. Ki tudja mi történhetett vele, reméljük nem pörkölte meg az egyik vulkán, és Siva karjai sem csaptak le rá valamelyik templomnál, mindenesetre elnyelte a föld. Úgyhogy maradtunk Yogyaban, mondván, hogy Dóri körbenéz itt.

Azaz körbenézett volna.. De ünnep révén minden zárva volt. Úgyhogy enni tudtunk, és szülinapi buliba menni kulturális programként. Másnap sajnos ismét zárt kapukat zörgettünk. Aztán harmadnapra a szél (vagy az eső) belemászott testembe, és úgy lebetegedtem, hogy nem hogy kulturálódni, de még nagyon a mosdóba se tudtam kimenni. Elég abszurd élmény mikor a tested és a fejed külön tengelyen forognak, és valami alien próbál kiszakadni a mellkasodból - motoron legkevésbé sem ajánlott ezzel hazardírozni, úgyhogy 100 méter után feladtam. Dóri egy másik barátjával, én meg a kispárnámmal töltöttem a napot.

Elérkeztünk a mához. Ismét esik. De ez nem is fog egyhamar változni, mert "megérkezett az esős évszak." Még egy picit kóvályogtam reggel, de most már sokkal jobban vagyok, úgyhogy a tegnapi semmittevés után ma este Zorro lova, Tornado sem tud megállítani hogy jazz koncertre menjek. Mindenkinek jó szórakozást a maradék hétvégére!

U.i.: Valóban nem állított meg semmi. Eredmény: esőtől elmaradt koncert (pár méterre voltam már mire realizálódott), bőrig ázás, beázott - így nem működő - telefon. Hurrá! Ez a hét jobb lesz ;)