APA KEZDŐŐŐDIIIIIK!!!!!!!

Vagy úgy is kezdhetném, hogy "benneee leszek a tévééében"!

Jobbnál jobb műsorra avagy reklámra utal ez a két mondat, na de egyből ezek jutottak eszembe, amikor Lina, egy indonéz manager újra megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem egy reklámfilmben szerepelni.

Először jót nevettem, aztán belementem.

Linát tavaly ismertem meg, ugyanis sok más darmasiswa ösztöndíjassal egyetemben statisztaként szerepeltem  Garin Nugroho Soegija c. történelmi filmjében. A legtöbben katonát játszottak, vagy holland polgárt. Nekem elég szerencsés szerepem volt, ugyanis holland polgárként egy bárban ülve élveznem kellett az ottani muzsikát, és közben párommal sört kortyolgatni. Nos, a sör igencsak felértékelődik egy olyan szigeten, ahol alig lehet alkoholt kapni, és amit lehet, azt is elég drágán. Becsületesen játszottam szerepem, és reméltem, hogy sokszor kell megismételni a felvételt.

A filmet aztán megnéztük a moziban, de lekéstük az első negyed órát, az én jelenetem pedig pont akkor van.  Fantasztikus volt viszont látni a többieket, végigvigyorogtuk az előadást és mutogattunk egymásra és a vászonra, mint a kis besózott ovisok. Az azonban ma is rejtély, hogyan is néz ki az a jelenet, amiben én is szerepeltem szélesvásznon. De a film teaserje fent van a neten, ott határozottan felismerem a hátamat, és a rokonság is. Micsoda büszkeség!

Soegija (2012)

A mostani forgatáson azonban annál inkább központi szerepet kapott a pofim.

A reklámfilm Közép-Jávát hivatott népszerűsíteni, bár közben egy energiaitalt is reklámoz, afféle 2 in 1. Én és belga partnerem, Andy, egy párt kellett hogy alakítsunk, akik Közép-Jávára látogatnak és megismerkednek a varázslatos indonéz kultúrával, az ételekkel, a tradicionális tánccal, na és a legjobb rész: a masszázzsal! Mondjuk a vicc az egészben, hogy ez a forgatás közben derült ki, mert Lina egy csodálatos és zabálnivaló nőci, de mondjuk úgy, hogy a szervezés nem erőssége. Percről percre változott a forgatás helyszíne, ideje, a követelmények; aztán kiderült, hogy semmi sem volt kaotikus csak a manager nem volt igazán képben. Na de mi így is imádjuk!

Úgyhogy kedden délben elindultunk Losari irányába, ami körülbelül másfél-két órára van Yogyatól. Négy óra alatt oda is értünk. Amint megláttam a helyszínt, elállt a lélegzetem. Egy afféle wellness hotel volt a helyszín, olyan természeti csoda kellős közepén, hogy csak úgy pislogtam. Bár minden indonéz megtehetné, hogy ilyen körülmények között élhessen saját szigetén a szegénység helyett. Csodaszép paradicsom!

 MesaStila Resort, Losari, Közép-Jáva

Aznap este máris leforgattunk egy jelenetet, ahol párommal, Andy-vel indonéz ételeket kóstolgattunk. 

Nagyon megörültem ennek a hírnek, de máris lebiggyedt a mosoly, amikor kiderült, hogy az ételek nagy része - a hatalmas (nem jávai szikár!) csirke, rizs, tengeri herkenytűk, tempe, zöldséges tekercsek, desszertek és mindenféle finomságok - be vannak kenve-fújva valami anyaggal, hogy fényesebbek legyenek a felvételen. Szuper. Úgyhogy megmutatták, hogy melyik az az étel, amit meg kell kóstolnunk: a tahu (tofu). Na még jobb, ugyanis a casava után ez az étel az, ami nem igazán csúszik. Köszönöm, Murphy! De erőt vettem magamon, minden vipassana tudásomat felhasználtam, és mosolyogva kóstolgattam a tahut a kb. 15-20-szor elismételt felvételen. Szerencsémre azonban beújítottak és meg lehetett kóstolni a sült angolnát is, mármint erre fordítják, bár tudja fene, az angolna-e, mert irtó pici és úgy néz ki mint egy sikló. Szerintem az sikló. De finom, én szeretem. Aztán azt hiszem az égiek meg akartak jutalmazni mert az utolsó két felvételen már lehetett enni serabit is, na az az egyik kedvenc itteni desszertem! A palacsintára emlékeztet, de természetesen rizs alapanyagú valami kókuszostejes isteni ízű mifene. Sajnos azonban csak egy-két falatot tudtunk enni, mert aztán jött a csapóóó! Úgyhogy a legviccesebb a dologban, hogy egy ilyen jelenet forgatása után éhesen mentünk haza, azaz a hotelszobánkba.

Serénykedik a stáb

Andy és Lina

Kb. éjfélkor értünk a fél órára levő hotelbe, és mosolyogva közölték hogy akkor reggel 4-kor folytatjuk a forgatást. Oh yeah! Ebből az lett, hogy 3:30-kor már dörömböltek az ajtómon. De annyira cuki volt az egész stáb, hogy hamar jó hangulatban utaztunk vissza a forgatás helyszínére. 

Aznap több jelenetet vettünk fel, valójában az összes hátralevőt. Két napra tervezték a forgatást, de végül egy nap alatt befejeztük. Mi ezt sajnáltuk, egyrészt mert gyönyörű helyen voltunk, másrészt mert jó móka volt.

Hajnalban tehát megkaptam a ruhámat, aztán a fodrász megcsinálta a hajamat, kaptam bele hullámokat, amik sajnos szokás szerint elég hamar ki is egyenesedtek. Éljen a vékonyszálú haj. Ki lettem sminkelve - állítólag. Mert ugyan éreztem hogy valamit pötyög az arcomon, de a tükörbe nézve nem láttam nyomát. Elmondása szerint természetes szépségnek akar meghagyni, na köszi, ez tényleg kedves és szívet melengető, de az indonéz figurák olyan erős sminkben díszelegtek mellettem, hogy kis csitrinek éreztem magam. De legalább a ruhám édi volt, Andy bokavillogtató nadrágot és bő inget kapott. 

Felépítették a díszletet, ahol teát kellett szürcsölgessünk és indonéz gyerektáncosokat néznünk. Aztán romantikus sétajelenetet vettek fel a kertben, majd ahogy a lépcsőn lemegyünk és jávai tradicionális ruhába öltözött hölgyek köszöntenek, Andy-nek virágfüzért adnak. Nekem nem jutott. Kaptam helyette jobbat: masszázst! Na az a masszázs annyira jól sikeredett, hogy a három óra alvás után bealudtam a kamerák előtt. Úgyhogy onnantól kezdve kedvesen Sleeping Beauty, azaz Csipkerózsika titulussal bókoltak. Egye fene, a lényeg, hogy jó volt a masszázs! Ezután még jávai maszkokkal ismerkedtünk, és lassan véget ért a forgatás. A prambanani jelenetet ismeretlen okokból törölték, és bikiniben sem kellett úszkálnom a medencében. Utóbbinak mérhetetlenül örültem, mert nem szívesen virítanék a nemzeti televízión egy szál semmiben.

Jelenetek

A stylistok

 Andy és én

Úgyhogy estefele útnak indultunk Yogya felé, élményekkel teli, de picit szomorkásan, hiszen nagyon mókás két napot töltöttünk együtt a profi stábbal, és a paródikus stylistokkal. Ki tudja, mikor jön a következő felvonás.